Kender, mint a vászon alapanyaga
Döbröközön hagyománya volt a kendertermelésnek, bár a kenderfonalat nem maguk szőtték, hanem mesteremberrel „szüjették” mint például Herke János, Hegedűs Gergely. Az otthoni szövésnek így nincs hagyománya a faluban. A kenderből házilag leginkább csak madzagot készítettek.
A kendertermelést még az 1970-es években is folytatta a termelőszövetkezet. Aratása géppel történt, de a kévébe kötés, áztatás és szárítás hagyományos módon. Ennek a tevékenységnek az emlékét őrzi a „Kenderáztató” néven ismert terület, a mai halastó helyén. A döbrököziek által szövetett vásznak keskeny és szélesebb piros csíkok váltogatása jellemezi. Itt is voltak ünnepi és hétköznapi vászonneműk, mint például a karácsonyi abrosz, amit csak ezen alkalomból terítettek fel. Mintája is megkülönböztette a hétköznapi daraboktól. Általában széles, piros csíkokkal és „szüjetett” virágmotívumokkal díszítették. A piros csíkok közét, még finomabb, fehér fonalból készült szövéssel töltötték ki.
A kész vászonneműk, abroszok, asztalkendők, törölközők sarkába minden lány belehímezte már otthon a saját monogramját, ezzel is jelölve a tulajdonát. Ha még díszesebb akarták tenni a vászonneműt vagy éppen nagyobb méretűvé változtatni, akkor horgolással dolgozták össze az egyes darabokat. Így nemcsak a szövés, hanem a kézi horgolás mintája is növelte a díszítést.
A kender mellett még a lenből készült termékeket is ismerték és szívesen használták.