Utószó

Döbrököz első elpusztítása a török hódoltság idejére tehető. A döbröközi eset a város másodszori kipusztulását jelentette. Döbrököz többé már nem volt biztonságos település a rácok számára.
1703. évi megyei összeírásnál 13 rác családot regisztráltak. Név szerint a családfők: Stoizics, Bokics Radovicza, Liater Vuismia, Dobrakeszi Muier, Keszszi Gyurka, Csonka, Vukole, Varga Mártony, Dombai Farkas, Zarka Gyurka, Szarvasdi Gruecs, Szállásy Pordán, Szarvasdi Vulacs, Fejérvary Gusman. (Jegyzet 48.)
1704 tavaszán ismételten szomorú sorsra jutott Döbrököz, bekövetkezett harmadszori elpusztítása. A labancokkal szövetséges rácok ugyanis mintegy 50 kaposmenti településsel együtt Döbröközt is feldúlták, és teljesen fölégettél. Ernest András a herceg tiszttartója helyzetfelmérést végzett és az 1704. augusztus 31-i jelentésében többek között a következőket írta Döbröközről: " Ezen Helet a Ráczságh egészen ell égette, az Embere mindenestül ell Széllyedett …" (Jegyzet 49.)
Döbrököz volt rác lakói elpusztultak vagy elmenekültek. Későbbiekben az Eszterházyak szerették volna e tájon fellendíteni az állattenyésztést és a mezőgazdaságot, ezért 1712-ben szerződést kötöttek Cserénfai István nevű jobbágyukkal Döbrököz fokozatos betelepítésére magyarajkú és katolikus hitű családokkal. A betelepülők főleg Baranyából, Somogyból, Zalából, Vasból és Fejérből jöttek, kiknek leszármazottai napjainkban is megtalálhatók Döbröközön. Ilyen családnevek: Antal, Balázs, Csizmazia, Gerencsér, Gödön, Hencz, Hetesi, Horváth, Juhász, Karsai, Kónya, Kotánczi, Kovács, Kővágó, Pap, Szabó, Ugron, Tóth, Vadász stb. (Jegyzet 50.) szorgalmas munkájuk alapján Döbrököz hamarosan gyors fejlődésnek indult, különösen a növénytermesztés és az állattenyésztés terén.
Mint láthattuk Döbrököz történetének ez a szűk 20 esztendeje igen eseménydús volt. Már a török hódoltságot is megszenvedték az itt élők. A török uralom idején Döbrököz lakossága teljesen átalakult. A magyar őslakosságot a rác lakosság váltotta fel, akiknek az életmódja, erkölcsi felfogása elegendő volt ahhoz, hogy a várost kipusztuláshoz vezesse. Semmilyen ráhatással nem tudták megfékezni a vármegye illetékesei őket. Okozati tényező volt még a kivetett adó, porció, amit a helybeliek nem tudtak - bár főleg nem akartak - kifizetni.
Összességében ezek az okok elegendőek voltak ahhoz, hogy a környező falvak, városok lakosai fellázadjanak ellenük és megtorolják sérelmeiket a döbröközi rácságon. Ez pedig véres pusztítássá fajult, amit már visszafordítani nem lehetett.