Tolna megye településeinek helyzete a felszabadulás után

 
A török uralmának beköszöntésével a hódoltsági területek romlása megindult, ami a XVII. Században gyorsabb ütemű lett, a felszabadító háborúk és velejárói teljessé tették ezeknek a területeknek elnéptelenedését, elpusztulását.
1686. szeptember 10-én Buda visszafoglalás után Lotharingiai Károly fővezér 3 tiszt által vezetett lovascsapatot küldött ki a Dunántúl felszabadítandó területeinek felderítésére. A jelentésben az áll Döbröközről:
"Döbröközön csinálni kell egy fahidat a Kaposon át." (Jegyzet 15.)
1686. szeptember 23-án a Bádeni Lajos által vezetett drávai hadtest Újpalánkáról kiindulva felszabadította Tolnát, majd szeptember 26-án Simontornyát, Ozorát, Pincehelyt, Tamásit, Döbröközt és Dombóvárt. (Jegyzet 16.)
A drávai hadtest Döbrököz visszafoglalásakor 6 lovas, 6 gyalogezredből, valamint magyar huszárcsapatokból tevődött össze. Az említett helyeket a Battyány-ezred magyar huszárai foglalták el. (Jegyzet 17) Valószínűleg a Döbröközi vár átvételkor heves csatára nem került sor, ugyanis a várban török zsoldban álló rácok voltak, akik időközben átálltak I. Lipót császár oldalára.
Megyénk területe pár hét alatt felszabadult, de közben a lakosság száma jelentősen lecsökkent.
Tolna megye gazdasági helyzetét jól tükrözte az a tény, hogy 1687-ben az egész környék adóját eltörölték. Elöl járt ebben a kérdésben Eszterházy nádor, aki a települések elszegényedése és elpusztulása miatt hozott ilyen döntést, felismerve, hogy a lakosság úgysem tudná fizetni. Ez 599 forint, 13 pár karmazsin papucs elengedését jelentette. (Jegyzet 18.)
A települések kipusztulását bizonyítja az 1687. évi Urbárium és Conscripto, melyben a következő helységnevek szerepelnek: Kis Tara, Kis Majsa, Martincza, Hidegkút, Nagy Majsa, Szent Márton, Nyilas, Hékút, Eőssy, Pincehely, Regete, Somogy, Domosi (Tamási) ezek közül 5 lakatlan volt. Bár az összeírás nem volt teljes, de ez is mutatja a helységek elpusztulását.
Az 1688. évi Urbárium és Conscriptio lakott településként a következő néhány települést tartja nyilván: Simontornya, Pélfa, Szent Lőrinc, Kis Székely, Pél, Ozora, amelyeknél már feltüntették a lakosok számát és vagyoni helyzetüket. Ugyanitt elhagyott falvakként említik: Keszit, Szokolyt, Szent Mártont, Henyét, Doroghot, Adorjánt, Kis Majsát, Nagy Majsát, Martinczát, Gyánt, Tótit, Döbröntét. Az összeírás szerint a 18 feltüntetett település közül csak 6 volt lakott.
Az 1689. évi Urbárium és Consciptio szerint Simontornya, Döbrököz, Pincehely, Ozora, Nyék, Mucsi, Nagy Székely, Pálfa voltak lakottak. (Jegyzet 19.)
Döbröközről a következőket írja:
"Döbrögez. Azelőtt török erősség, lakosai nagy számban rácok. Keresztény úrnak birtoka itt nem volt. Zsoldos hajdúsága, mely 100 főből áll, a szigetvári parancsnokság alá tartozik. A helységnek szántóföldje, szőlője s a Kapos mentén rétje van."
Elhagyott falvakként szerepelnek: Tóti, Gyánt, Szent Márton, Keszi, Ürög, Értény, Martincza, Nagy Majsa, Ottorián, Meggyes Ürög, Nyilas, Henye, Nána, Kis Tormás, Kölesd, Varsád, Kis Szabadi, Kalaznó, Cseffő, Rekettgye, Berény, Szakadát, Udvari, Pél, Bán, Csetény, Egres, Horhi, Szenez, Nagy Szabadi, Gyenek, Bikád, Miszla, Uzd, Hidegkút, Görbe. (Jegyzet 20.)
Ezek az összeírások bizonyítják, hogy Tolna vármegye települései a törökök kiűzése után milyen kismértékben maradtak fenn. + évvel a felszabadulás után 46 településből még mindig csak 8 volt lakott. Ehhez még hozzá kell tenni azt, hogy valószínűleg sokan elbujdostak az összeírás elől, ezért az adatok nem teljes értékűek.