Döbrököz etnikai átalakulása

Már a török uralom kezdetén megkezdődött a balkáni szláv népek, elsősorban a görög-keleti vallású szerbek, muzulmán és katolikus bosnyákok beáramlása a Dunántúlra. Az egyetemlegesen rácoknak nevezett népcsoport, bár egyazon nyelvet beszélt, de gazdasági-társadalmi tekintetben igen sokrétű volt. Közülük az előkelőbb réteget a török végvárakban és palánkokban elszállásolt katonaság képviselte, valamint az őket kiszolgáló hivatalnok-, kereskedő-, és iparos elem. Akadtak közöttük még törökök is, de a többség délszláv nemzetiségű volt.
A XVII. Században a Dunántúlon bekövetkezett nagymértékű rác betelepülés annak köszönhető, hogy a hadi utánpótlás miatt a nagy fontosságú Duna-jobbpartot a török katonailag megerősítette. Ez újabb kis erődök, palánkok építésével járt - a mezővárosok tövében - amelyeket rác katonákkal töltöttek fel. Esztergom, Visegrád, Szigetvár, Kanizsa, Székesfehérvár mellett rác városok települtek. Érd, Ercsi, Adony, Pentele palánkjaihoz magyar települések, de Dunaföldvár, Paks, Siklós, Simontornya, Törökkoppány, Szekszárd, Ozora, Dombóvár, Döbrököz, Kaposvár, Sásd, Szentlőrinc, Mecseknádasd várainak illetve palánkjainak külvárosaiban már magyarok és görög-keleti vagy katolikus vallású szerbek éltek vegyesen. (Jegyzet 2.)
Az együttélés következtében egymás nyelvét megtanulták, még a magyar lakosság nélküli helyeken is jól beszélték a magyar nyelvet. Evlia Cselebi XVII. Századi útleírása szerint ez azonban nem a békés egymás mellett élést jelentette. Állítása szerint a Pécsi muzulmán bosnyák katonák a magyar nyelvtudásukat arra használták, hogy magyarnak öltözve belopózzanak a királyi területekre rabolni. (Jegyzet 3.)
A törökök és a rácok kegyetlenkedései és az ellenük folyó harc következtében a magyar őslakosság létszáma erősen lecsökkent. Közülük sokan elpusztultak, egy részük pedig elmenekült. De ebben nem csak a katonaságnak volt szerepe, hanem a civil rác lakosságnak is. Ugyanis már önmagában ellenségnek számítottak az őslakosság szemében, mivel a hódítók hozták magukkal őket, valamint a magyarok rovására jutottak földhöz, kiváltságokhoz. Ezen kívül a rácok pásztor életmódja is ellenségeskedést szült, mivel ha az ármentes mezőkön és az irtott dombvidékeken magyarokat találtak, elszorították őket, vagy a visszatérésüket tették lehetetlenné.
A törökök 1560-70 táján Tolna megye területére is délszláv származású - együttes néven rác - személyeket telepítettek. Jelentős számú rác, vagy délszláv volt Koppányban és környékén, Tamásiban és környékén, Dombóváron és környékén, Döbröközön, Pincehelyen stb… (Jegyzet 4.)
Az idetelepült délszláv férfiak egy része a törökök részére teljesített katonai szolgálatot: árkászok, hidászok, sátorverők stb… De legfőképpen határvédelmi feladatokat teljesítettek. Másik részük állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkozott. Nekik is sok kellemetlenségben volt részük. Nemcsak a sorozatos végvári támadásokat és a többes adóztatás terhét kellett elviselniük, hanem az összeütközéseket is a magyar őslakossággal. Ennek oka - mint már a korábbiakban említettem - a környékbeli rablócsapatok garázdálkodásán kívül a számukra szokatlan feudális rendbetörténő beilleszkedés nehézsége. Csak a saját zabolátlan erkölcsi normáik szerint tudtak élni és így a vad, szilaj magatartásukkal ellenszenvet ébresztettek a környék magyar őslakosságában.
A menekülő törökökkel együtt 1686-ban sokan elsodródtak vidékünkről a déli irányba. Döbröközön azonban viszonylag sok délszláv származású személy maradt, köztük 100 férfi, akik katonai szolgálatot teljesítettek. Ők átálltak I. Lipót császár oldalára, aki zsoldot és különféle kiváltságokat biztosított számukra. (Jegyzet 5.)
1690-ben megtörtént a rácok egyesülése, amelyben megyénket Simontornya, Ozora, Dombóvár és Döbrököz küldöttei és papjai képviselték. (Jegyzet 6.)
1696. évi országos összeírás szerint körülbelül egyenlő arányban laktak megyénkben magyarok és rácok. 459 rác családot, valamint 488 magyar családot írtak össze. 28 faluból csak 17-ban laktak magyarok, 11-nek a lakói rácok voltak. A népesebb rác helyek a következők: Tolna 29, Újpalánka 58, Grábóc 34, Döbrököz 15, Paks 28, Ozora 25 rác család a magyarok mellett. (Jegyzet 7.)
A döbröközi rácokra mindenfelől panasz érkezett a felsőbb helyekre. Hagl János elmondása szerint: "Soha Döbröközön vagy vidéken biztos út vagy közlekedés nem volt - a rablások, gyilkosságok miatt. Döbröközön a házaknál német birodalmi katonák öltözete, fegyverei találhatók, bizonyságul annak, hogy még a császári katonák kifosztásától sem riadnak vissza. Samicz báró, a kaposvári őrség kapitánya beszélte, hogy nem is képzelte a döbröközieket oly gonosznak és műveletlennek, mint közöttük járva a náluk látott rablott fegyverekből, ruhákból, egyéb zsákmányokból észrevehette. " (Jegyzet 8.)
A megyének nagyon sok gondja volt a rácok miatt, de nemcsak zabolátlanságukért, hanem, mert nem akarták az adóterheket vállalni. Mindig azt hangoztatták, hogy ők katonák és nem engedelmeskednek másnak, csak a császárnak. Ha másként nem tudtak kibújni az adózás alól, akkor otthagyták lakóhelyüket, és más vidékre költöztek. Az összeírás szerint Döbröközről azt jelentették, hogy minden évben táborba szállnak, és nem lehet az adót beszedni tőlük. A nádor azzal fordult a megyéhez, hogy kényszerítse a rácokat adójuk megfizetésére. De semmilyen módon nem tudták őket adózásra kötelezni. Míg végül 1696 végén a király megadta a felmentést az adózás alól azoknak a rácoknak, akik katonai szolgálatot teljesítettek.
Kessler János főhadbiztos 1697. Január 1-én kiadott listájában a következőket sorolja fel. (Jegyzet 9.)
Újpalánkáról      7 lovas        41 gyalogos     
Belaczról          2 lovas          5 gyalogos      
Döbröközről     17 lovas        83 gyalogos     1 kapitány
Grábócról        17 lovas        42 gyalogos     1 kapitány
Tamásiból       11 lovas        23 gyalogos     1 kapitány
Janyáról                             10 gyalogos     
 
A többi rác lakosra az adómentesség nem vonatkozott, de mindezek ellenére ők nem teljesítették ezen kötelességüket. Végül a megye arra kérte a hadi tanácsot, hogy szigorúan lépjen fel a döbröközi, grábóczi, tamási, belaci, paksi és újpalánki rácok ellen. A döbrököziek ellen még külön panaszt is emelt a megye, hogy azok azzal az ürüggyel, hogy katonai szolgálatot teljesítenek, mentességet követelnek maguknak.
1700 áprilisában olyan határozatot hozott a közgyűlés, hogy katonai kényszerítéssel hajtsák be a rácok egész adóját, ezenkívül ingóságaikat foglalják le, állataikat hajtsák el. (jegyzet 10.) Minden ráhatás ellenére sem tudták az adót a rácokon behajtani, mert azok újra, meg újra elköltöztek.
A rácok ténykedései megint csak a magyar lakosságszámára jelentettek terheket, mert az adófizetés terhei rájuk nehezedtek.
Döbröközön még a későbbiekben is még napjainkban is több délszláv eredetű családnévvel találkozhatunk, úgymint: Horváth, Gelencsér, Markovics, Maronics, Jabsa, Velics, Riba, Ricsovics, Jankovics stb… (Jegyzet 11.)