| Döbröközi
mondák
|
IHK |
Interaktív Helytörténeti Klub Községi Könyvtár Döbrököz, Páhy utca 49. |
|
A Döbröközi Interaktív Helytörténeti Klub Döbrököz községben helytörténeti kutatást végez Döbröközön. Jelen gyűjtés egyelőre nem terjed ki levéltári dokumentumokra, zömmel tehát a magánszemélyeknél fellelhető fényképek, dokumentumok és emlékek összegyűjtése a cél, mielőtt azok elvesznének, a történések a múlt homályába vesznének. (Farkasné Doszpod Aranka az IHK vezetője)
|
||
|
Adatközlő: Feuerbach Anna (1938). A gyűjtés dátuma: 2013. A gyűjtött anyag témája: Boszorkányos történet (kisgyermek előadásában).
|
Ezt az eseményt, mondát a mamámnak az édesanyja adta tovább, amiben egy éjszakai történetet mesélt el.
Egy este a mamámnak az édesanyja elindult dolgozni, mivel ő a kastélynál dolgozott - az istállónál állat, sertés megőrzőként. Ez az istálló hatalmas volt, mivel mindenfajta állatot tartottak, ezért két ember volt éjjel értük a felelős. De aznap éjjel telihold volt, s éjfélt ütött az óra. A lovak, a tehenek, a sertések nem bírtak magukkal, mert tele volt az istálló fekete macskákkal. Régen úgy mondták, hogy boszorkányokkal. De a dédi papám olyan rafinált, eszes ember volt, hogy megpatkolták a macskákat az istállóban. Az állatok pedig megnyugodtak.
|
|
|
|
||
|
|
||
|
Adatközlő: id. Doszpod Ferenc (1926) A gyűjtés dátuma: 2013. A gyűjtött anyag témája: Az adatközlő gyermekkorában a közeli szomszédban Kónya Bözsi nénitől hallotta a történetet, mely visszanyúlik a török hódoltság idejére. Feljegyezte: Farkasné Doszpod Aranka |
Az aranyborjú mondája A döbrököziek Kurbasának nevezik a száz éves nyárfától kezdődő, majd egy kilométer hosszan húzódó völgyet, a régiek szerint bizony már 4- 500 éve. Valamikor a török tanyázott ezen a helyen. Mondják, hogy egy magas rangú, talán kurd-származású török élt itt, akit a magyarok basának tartottak. A monda szerint a törököket Döbrököznél nagyon megszorították. Hirtelen kellett menekülniük, s kincseiket, így egy aranyborjút is elásták valahol a kurbasai oldalban, mely azóta is a föld mélyén rejtőzik. Volt, aki ki akarta ásni... Valamikor régen az öreg Fábián Sándor bácsi el-elment a Dékány kocsmába. Amikor már jól felöntött a garatra, az volt a szokása, hogy rávágott a kampósbottal az asztalra és így kiáltott: "Öreg Gotthár szakadj meg, Koszorúdomb repedj meg!" Ez a csúfolódó mondóka valamennyire igaz is, ugyanis az öreg Gotthár bácsi, mikor ráérős ideje volt, fogta az ásót, és elindult kincset keresni. Talicskázta a domboldalt, hogy megtalálja, amit a törökök itt hagytak: az aranyborjút. De az öreg hiába tolta el a földet, csak nem ért el az aranyborjúig. Mit volt mit tenni, gondolt egyet és az öreg Gotthár bácsi elment egy javasasszonyhoz. Elmondta neki, hogy ő azért talicskázza a földet, mert meg akarja találni az aranyborjút. A javasasszony így szólt hozzá: "Hiába talicskázod a földet, Hiába szakadsz meg, Az aranyborjút, amit keresel, Sohasem leled meg." Az öreg Gotthár nem hitt a javasasszonynak. Bizony eltalicskázott egy fél dombot. Ma is megvan a helye a kiszáradt százéves nyárfánál. Az öregek úgy tartják: Ha a nyárfa gyökereiből új hajtás serken, lesz majd valaki, aki eltolja a hegyet, és megtalálja az aranyborjút. De addig, ha a kincset kutató ember a kurbasai erdőben jár, és megreccsen a lába alatt egy száraz ág, jusson eszébe a kocsmaasztalon a kampósbot csattanása és a mondóka: "Öreg Gotthár szakadj meg, Koszorúdomb repedj meg!" |
|