„Hat vár hat rád” túra
2015.06.27.
Június 27-én reggel közel 170 fő indult útnak Döbröközről, hogy teljesítse a „Hat vár hat rád túrát”. A túrázók egy része regisztrációs feladatának már a túra megkezdése előtt eleget tett, ők biztosak voltak abban, hogy ez az „A túra, ami nem várhat!”.De ez a gondolat beigazolódott a döbröközi regisztrációs sátornál a túra napján újra, ahol 14 fő regisztráló segítette a további nagyszámú túrázó regisztrációs lapjának kitöltését, amely a túra megkezdésének egyik feltétele volt.
Miközben a túrára készülődés előfeltételei zajlottak, hagyományainkat ápolva likas kaláccsal kínáltuk vendégeinket, s talán volt olyan, akinek a tarisznyájába is került e finom kalácsból a nagy útra. Szomjukat, ha nem is édes borral, de finom, édes teával olthatták vendégeink.
A regisztrációt követően Szabó Loránd Dombóvár város polgármestere köszöntötte a résztvevőket, majd segítségével egy kis időutazást tehettünk gondolatban a XVI. századba, amikor is a dunaszekcsői Herczegh Katalint, Werbőczy István fényes menyegző keretében nőül vette a menyasszony Tolna megyei birtokán, Döbröközön. De e nap főszerepe a középkori időutazás mellett maga a 32 km hosszú túra volt, amelynek fontosabb tudnivalóiról is információt kaphattak a polgármester úrtól a részvevők.
Majd korhű jelmezbe öltözve Gyugyi Péter mint Werbőczy István és Molnár Evelyn mint Herczegh Katalin köszöntötték illendőképpen a nagy út előtt álló túrázókat:
„Adjon Isten, jó Urak és nemes Hölgyek!
Én, Werbőczy István köszöntelek Benneteket kedvenc udvarházamnál, Debregeszt váránál!
Hős vitézek, asszonyok!
Járjatok, s nézzétek meg a hat várromot,
melyek némelyikébe
én is néztem a jó, boros papucs fenekére,
s jaj, ott volt ám nagy az asszonyok szemérmetlensége…
Uram bocsá’ , majd elfelejtettem,
ő itt a leendő, örök hitvesem…
Szekcsői Herceg Katalin, a szerelmesem.
Kinek özvegységének hála,
lett az enyém Debregeszt vára.
Volt már ez a vár Kőszegieké, a híres Károly Róberté, Lackfi családé, Zsigmond királyé, a Rozgonyiaké, Újlaki Miklósé, majd a Szerecsen családé.
Mily diadal és szerencse,
hogy a várnak mégis nálam van a legnagyobb keletje!
Tartsatok hát velünk,
s ki kiállja az erő- és ügyességi próbákat,
részese lehet a Szigeterdőben a nagy dínomdánomnak.
Lesz ott vásári forgatag,
Lovagi nagy csapat.
S én is – múltat idéző szellemként – veletek tartok majd,
hogy lássam Imre fiamat.
Ottan fogja legyőzni a nagy hadat,
Az átkozott török sereget,
S közben ihatjátok majd a finomabbnál finomabb,
Hideg, habos
sereket.
Induljatok hát a túra útjára,
nézzétek meg csatáim,
a koromnak csodáit
és halljátok az udvarok pletykáit!”
E köszöntőt Pintér Kata írta.
Ezen buzdító szavak után Békési-Marton Csaba lantművész előadásában, két szerelmes dalt hallgathattak meg búcsúzóul az indulásra kész résztvevők.
Ezt követően Farkas Edit polgármester asszony köszöntötte a megjelenteket, kívánva számukra jó utat, sok élményt. Köszöntőjét azzal a gondolattal zárta, hogy bízik abban, hogy e hagyományteremtő kezdeményezés jövőre folytatódik.
Nyolc órakor, - köszönhetően a Zrínyi Miklós Hagyományőrző Egyesület tagjainak - a „török fegyverek ropogása” jelezte, hogy elérkezett az idő, indul a túra.
A túra, amely egyszerre szólt kitartásról, ügyességről, végül, de nem utolsósorban ismeretszerzésről – hiszen a túrának köszönhetően számos új és hasznos természeti és történelmi információval gazdagodhattak a résztvevők. (Selyem Attiláné)
Képek a rendezvényről:
