Orbánné Zsoldos Anci festménykiállítása

2015.04.11.

A kiállítás megnyitóra sok-sok érdeklődő jött el, számos vidéki barát, ismerős, sok döbröközi, akik kíváncsiak voltak a régen Döbröközről elszármazott festőművészre, képeire. Selyem Attiláné, a kiállítás rendezője köszöntötte a művészt és a közönséget:

 - A mai délután egy kis faluból elszármazott festőt köszöntünk, aki nem felejtette el szülőfaluját. Emlékei, melyek az alkotásokon is láthatók, tovább élnek szívében.

Fenyvesi Gábor az alkalomhoz illő dalokat adott elő, majd Farkas Edit polgármester megnyitotta a kiállítást. Beszédében elmondta:

- Tavaly, az elszármazottak találkozóján tudtam meg, hogy ő Döbrököz szülöttje. A hegyi iskolában, egy osztatlan osztályban, Arató Róbert bácsi keze alatt kezdte meg tanulmányait, itt tanult meg írni és olvasni. 10 éves volt, amikor Dombóvárra költöztek. Orbánné Zsoldos Anna, a kiállításának a Gyermekkorom világa címet adta. Anci, bár évek óta elköltözött Döbröközről, a szálak még összekötik a múlttal, hiszen a kiállított képek nagy része a gyermekkorhoz kapcsolódó életképek, valamint Döbrököz jellegzetességeit, faluképet, templomot, kápolnát, Kapos-folyót, Werbőczy-várromot, régi épületeket jelenítenek meg. A szemet gyönyörködtetni, a szemet elvarázsolni nehéz feladat. Anci festményei megszólítanak, kacagnak, mesélnek, dúdolnak. Erejük van, de szelíd ez az erő. Képeinek, alkotásainak bemutatásával – úgy gondolom – mindenkinek örömöt, felüdülést, kikapcsolódást fog jelenteni. Szeretettel gratulálok a kiállításhoz. (részlet)

Barna Tamás virágcsokorral köszöntötte a művészt. Orbánné Zsoldos Anci elmondta a közönségnek a kiállításról gondolatait:

- A Gyermekkorom világa címet azért adtam e kiállításnak, mert a kiállított képek nagy része a gyermekkori emlékeimhez kapcsolódó életképek, valamint Döbrököz jellegzetességeit, faluképet, templomot, kápolnát, Kapos-folyót, régi épületeket jelenítenek meg. A témához régóta gyűjtöttem az anyagot, fotókat.
A képek olajjal, akrillal, akvarellel és tollrajzzal készültek.
Az életképekkel célom egy kis szeletét megmutatni a gyermekkorom világának, a régi falusi életből, ahogy én azt gyermekként láttam, átéltem.
A nagymamát a tornácon, ahogy napoztatja az unokáját. A borsófejtést Anyámmal a körtefa alatt, amely az udvarunkban volt, ahol elsősként az olvasást is gyakoroltam a hokedlin, a sámlin ülve. Közben Anyám mosott, és figyelte, hogy olvasok.
Ahogy Apám kaszált, és Anyám gyűjtötte utána a szénát Ahogy Apám a déli pihenőnél ráhúzott a laposüvegben lévő pálinkára. Ahogy a sparhelten főtt az ebéd és vacsora.
Az egyik kép különösen kedves számomra. Ez a Homokhegyi Kisboldogasszony kápolna, amely öt évvel ezelőtti élményhez fűződik. Anyámmal látogattunk oda, aki még egyszer szerette volna megnézni a kápolnát, ahova misére jártak lány korában, valamint a régi házat, ahol éltek. Ezért adtam a képnek a „Visszatérés” címet.
Tájképeimen különösen a fény-árnyék hangulatteremtő, pillanatonként változó formáját szeretném visszaadni. Az itt látható képek, erdei részleteket és egy mezőt ábrázolnak. Mindegyik képen szerepelnek a fák, mint kedvenc természeti formák, perspektivikus ábrázolásban a zorn paletta és minimál paletta visszafogott őszi színeivel
Legjobban a folyók, tavak, és a tengerek vizének anyagszerűsége, csillogása, a vízfelületen látható képi világ változása, szépsége inspirál alkotásra. (Egy ilyen vizes sorozatból van jelenleg kiállításom Pécsen, így ezekből, a képekből most, nem tudtam hozni.) Ez látszik a vizes képeknél, ahogy a vízben tükröződik a Szent Imre herceg templom és a Werbőczy-vár romjai. Ezek a képek saját élmény alapján és fotó alapján készültek, amikor tavaly a Kapós kiöntött. Akkor láttuk férjemmel ezt a csodás tükröződést.
Az őszi reggeli fényben tündöklő templom megfestésére Gyurmái Attila csodás fotója ihletett.
A faluról készült nagyobb méretű kép megfestésére szintén egy csodás fotó inspirált, a fotós nevét sajnos nem tudom.
A régi épületek még állnak az Öreghegyen a régi iskolával szemben lévő utcában. Sajnos már valamennyi az enyészeté, ez látszik a képeken is. A régi ház helyén, ahol laktunk, új ház épült. Az itt lévő egyik ház a szomszédságban volt valamikor. A másik kép, ahol két ház látszik a távolban egy találkozó emlékére készült. A régi iskola teraszáról láttam (amely már lakóház), pár évvel ezelőtt, amikor Lindmayer István meghívta régi iskolatársait. Megragadott a látvány, a csodálatos fények-árnyékok az Öregheggyel, a naplementében.
A grafikai munkákon a homokhegyi ház látszik, ahol Anyám élt, a vár romjai más nézetből és egy régi nádtetős ház, amely tussal és tollal, szintén fotó alapján készült grafika. Sajnos ez a gyönyörű ház nem lett megmentve, pedig csodás tájházzá válhatott volna. Régen volt több ilyen ház is, de a többiről találtam képet.
Szerettem volna még több témát feldolgozni, de az időmből erre futotta. Természetesen folytatom.

Végül Pető Leila énekkel, Ruff Renáta verssel kedveskedett a falunkból elszármazott festőművésznek.

A kiállítás megtekinthető április 26-ig az IKSZT nyitvatartási idejében.

Képek az eseményről (Farkas Tamás):

<<<vissza<<<