Bankett, ballagás
2012.06.16.
A nyolcadikosok elballagtak, kitört a vakáció Döbröközön is. Az utolsó hetek hajtása után, a javítási lehetőségek után jött a zöld-nap, amikor a nyolcadikosok még egyszer, utoljára kisgyereknek öltözve, arcukat kifestve végigjárták azokat a helyszíneket, ahol felcseperedtek, melyekhez ezerannyi szép emlék fűződik. Még egyszer önfeledten játszottak az iskolai pajtásokkal, aztán csütörtök este jött a bankett, majd szombaton a ballagás. Az iskola erre az alkalomra virágba öltözött, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, ki-ki örömében, ki-ki bánatában sírt. Dóra Tiborné osztályfőnök gyermekei utoljára voltak együtt az iskolában.
A búcsú gondolatait Andikné Schmidt Mária igazgatóhelyettes fogalmazta meg beszédében:
Kedves ballagó diákok, kedves ünneplők!
Szeretettel köszöntöm a végzős diákokat, az őket ballagtató osztályfőnökök a
kedves szülőket,és minden kedves jelenlévő vendéget.
Ünnep ez a mai nap. Meghatódottak vagyunk. Nehéz
belegondolni abba, hogy az a 8 év, amit az iskola falai között töltöttetek,
hirtelen véget ér.
Annyi minden történt a nyolc év alatt: jó felidézni az első napokat, amikor
elsősként megilletődötten ültetek a tanévnyitón, ismerkedtetek az abc betűivel,
a számolás, írás rejtelmeivel, majd a további évek során sok-sok újabb ismeretet
kaptatok a felső tagozaton. Az eltöltött évek alatt sok minden változott.
Mi nem változott? Az az aggodalom, gondoskodás, amit a jövőtök iránt érzünk.
Ezeket az éveket nem lehet kitörölni, valamilyen nyomot hagy mindenkiben.
Bennünk is. Nem fogunk, nem is akarunk elfelejteni Benneteket: Kollégáimmal
együtt örültünk minden sikereteknek, apró örömötöknek, átéreztük a kudarc okozta
fájdalmat, bánatot.
Bízunk bennetek, hogy választott iskolátokban helyt álltok, és sok jót hallunk
még felőletek.
Kedves Ballagó diákok!
Gondoljatok néhány pillanatig azokra, akik segítettek, biztattak, bátorítottak
benneteket az elmúlt évek során. Elsősorban szüleitekre, családotokra gondolok.
Köszönettel tartozunk nekik mi is, hogy velünk együtt tudtak munkálkodni,
nevelgetni, formálgatni titeket. Azt gondolom, hogy kevesebb szebb ajándék lehet
egy családnak, mint látni, felnőni gyermekét, látni azt, hogy eljutott valahova,
és tudni azt, hogy mindaz a sok szeretet, szigorúság, odaadás nem volt
hiábavaló, megérte.
Vajon az itt eltöltött évek alatt megkaptátok a választ a kérdéseitekre? Vajon
valóra váltak reményeitek, melyekkel érkeztetek annak idején? A választ
bizonyára mindenki meg tudja adni önmagának.
Azt mondják, hogy az emlék, a tudás, a megszerzett tapasztalat az ember kincse,
kiváltsága és megkülönböztető jegye. S ennek a kincsnek csak a kisebbik részét
alkotja az, amit a múltból sikernek tartunk, amire büszkék lehetünk: a nagyobbik
rész a tévedések emléke, ami lehetővé teszi, hogy ugyanazt a hibát ne kövessük
el újra és újra.
Mi mást kívánhatnék most nektek, mint azt, hogy a sikereitek gyűjteménye
számosabb legyen a tévedéseknél, hogy sokkal több mindenre gondolhassatok vissza
a büszkeség, mint az okulás miatt.
Kívánom nektek, hogy az itt eltöltött évek, az iskola falai között megszerzett
tudás, az élmények sokasága, a tanáraitok embersége, szeretete elegendő éltető
erőt adjon nektek a mindennapok helytállásához, küzdelmeihez.
Azt kívánom nektek, hogy ne csak kitűnő, de hasznos emberekké is váljatok. Mert
egy közösség, egy nemzet számára fontos, hogy sokan legyenek, akik a saját
életükben sikeresek, de ennél fontosabb, hogy még többen legyenek, akik
hasznosak is tudnak lenni. Ez nagy feladat, nem is megy egy csapásra.
Kemény Zsigmond szavait idézve: "Kitűnővé egy szerencsés perc alatt is
válhatunk; hasznos emberré a fáradtságos évek tesznek."
Az első fáradságos éveken már túl vagytok! A célhoz éréshez azonban arra lesz
szükségetek, hogy ne csak a szemetekkel lássatok, és az eszetekkel
gondolkodjatok, de a szívetekkel is. Hogy észrevegyétek az életben a jót, és meg
tudjátok különböztetni a rossztól. Hogy el tudjatok igazodni minden helyzetben,
és meg tudjátok magatokat őrizni akkor is, amikor a világ ezernyi vonzó ajánlata
arra csábít, hogy ne maradjatok hűek önmagatokhoz.
Egyszer mindennek elérkezik a vége, s akkor búcsúzni kell. A búcsú egy nemes
feladat. Fontos, mert lejár egy időszakot, az élet egy szakaszát elhatárolja a
többitől. A bezáruló ajtótól azonban nem szabad megijedni, tudni kell az új
irány felé fordulni, és meglátni a feltáruló lehetőségeket.
Nagy László szavaival köszönök el tőletek:
„Töröld le könnyedet
Kisírt szemedben mosoly
legyen és derű.
Minden nap kezdődik valami,
valami nagyszerű,
valami gyönyörű.”
Képgaléria: >>>>>