Búcsú az ecetfától

Volt egy hely az iskolaudvaron, ahol szívesen töltöttük a tízperces szüneteinket, ahol a nyárelő legmelegebb napjaiban is hűs árnyékban búcsúzhattunk nyolcadikosként az iskolától. Ez a hely az iskola mögötti vénséges ecetfa árnyat adó környéke.

Március utolsó napjaiban aztán ki kellett vágni ezt a fát, mert azon a helyen, ahol 70-100 éven keresztül élte életét, néhány hét múlva építkezés lesz. Nagy meglepetésre kiderült, hogy bizony nem múlott el nyomtalanul rajta sem az idő. A törzse kívülről mintegy 10 cm szélesen körben ép, élő volt, de a belsejét podvás, sötét szétmálló humuszszerű anyag töltötte ki. A fa egészségesnek látszott, senki nem gondolta, hogy akár egy erősebb vihar is kettétörhette volna, akár rádöntve azt az iskolára, vagy a gyerekekre.

Kedves fa volt. Többé már nem szaladgálnak körülötte gyerekek, nem támaszkodnak neki a lányok szünetben, és a madarak is lassan átköltöznek az udvaron lévő fiatal fák lombjai közé.

 

Képek az ecetfa elmúlásáról:

(Lázár Albert fotói)

 

 

 

 

 


<<<vissza<<<